Elhatárolódás a toxikus szemléletektől
A tradicionális függőségkezelés sokszor a szégyenre, a kontrollra és a betegségre épített nyomással működik: „rossz vagy, függő vagy, nincs mentséged”. Volt már példa a magyar könnyűzenei világban is, hogy sokan viccelődve és megalázóan beszéltek zenésztársuk függőségéről, ahelyett, hogy az alkoholizmus végső stádium tüneteit látva a megoldást keresték volna, a nyilvánosság kizárásával.
Ez a toxikus szemlélet gyakran elriasztja azokat, akik bajban vannak, még mielőtt segítséget merítenének. A felepulok.hu-n viszont egy olyan társaság találhat, amely szembemegy ezzel: elhatárolódik a megbélyegzéstől, a leuralástól, és a gyógyulást épp az önelfogadáson, a támogatáson és a kollektív részképzésen alapozza. Ez az elhatárolódás nem pusztán retorikai – gyakorlatban él, ahogy a közösség működik, ahogy hangot ad, ahogy reagál.
A toxikus szemlélet egyik típusa az, amikor a függőt önhibájánál fogva marasztalják el: mintha az egész helyzet egy rossz döntés eredménye volna, amit a személy korrigálhatna, ha csak elég akaraterőt gyűjtene. Ez a narratíva azonban tudományosan megdőlt: a függőség gyakran neurológiai, genetikai, pszichológiai és társadalmi tényezőkkel összefügg. A szégyen mint kezelés eszköze nem hatékony – sőt, visszahúzó és destruktív lehet. A felepulok.hu ezt elismeri, és a tagok tudását, tapasztalatát használja: közvetlenül jelennek meg olyan hétköznapi üzenetek, hogy „nem azért csúsztam vissza, mert gyenge voltam, hanem mert nem foglalkoztam megfelelően a kiváltó okaimmal”. Ez a mondat már önmagában egy lépés az önelszigeteltség ellen: kimondja, hogy a visszaesés sem feltétlenül személyes bukás.
A platform radikálisan elutasítja a szégyen alapú retorikát – gyakorlatilag beépíti a gyűlöletmentességet: nincs fekete‑fehér ítélet, nincs „rossz ember” kategória. Ezért a csoportban senkit nem ítélnek el, ha beismeri a visszaesést; sőt, ez gyakran a változás kezdete. Az elhatárolódás tehát nem passzív távolságtartás: aktív védelmezőerő, amely jelezni akarja, hogy nincs szükség bűntudatra a gyógyuláshoz. Az emberek lelki szemei előtt így alakul ki egy másik kép: itt nem a börtön van, hanem a hozzáférhető, emberközeli támogatás.
A felepulok.hu új utat mutat abban is, hogyan kezeli a traumákat és az érzelmi sebeket: nem kötelező őket elsimítani mielőtt belép a tag — hanem pont ott lehet belépni, ahol fáj. Nem kell „tiszta múlt” vagy „rendben lévő gyerekkor” ahhoz, hogy elkezdd a közösséget használni. Ez az alapelv szembeállítja a toxikus „céltisztaságot”, amikor valaki csak akkor támogatott, ha már „elegendően rendbe jött”. Ehelyett megengedi a sérült állapotban való részvételt – és abból kezdi a munkát.
Ez az elhatárolódás nem pusztán ideológiai; hatása mérhető a visszatérések számában, a hosszú távú elköteleződésben, a tagok aktív részvételében. A csoportok élénálló vezetői arról számolnak be, hogy sokkal stabilabb a közösségi jelenlét, ha nincs rajtuk a büntetés lehetősége, csak a folyamatos, kis lépések megerősítése. A negatív visszacsatolások helyett a megerősítést alkalmazzák, amely hitet ad abban, hogy lehet jobb eszközt használni.
Így a felepulok.hu nem csupán egy platform a függőknek. Az alkoholizmus végső stádium tünetei kapcsán is olvashatunk sokat a weboldalon, de amit csinálnak, az ez egy új kultúra része: olyan kultúra, amely a szégyen helyett az együttérzést választja, a megbélyegzés helyett a megértést, a kontroll helyett a belső motivációt. Ez a radikális elhatárolódás nem rejti el a függőséget – hanem átalakítja azt eszközzé: önismeret, kapcsolódás, változás útjává.
